2009. január 2., péntek

13:51 | írta: Tenuki | Napalm | még nincsenek kommentek

Új évi fogadalomból van jónéhány, és ezek között szerepel, hogy leépítem az olyan tevékenységeket, amelyeket nem tudok számomra megfelelő hatékonysággal / eredménnyel / örömmel végezni.

A blogzás mindhárom kategóriába beletartozik. Egyszerűen nem az én világom.

Az napalm egyszer majd a bejegyzések bitjeit is eléri, ha olyan kedvem lesz.

Addigis Happy New Year!

(és védjük a pixeleket: Támogassuk a rövid aláírásokat! )

2008. december 25., csütörtök

» Jöjj új év

22:05 | írta: Tenuki | Napalm | 1 komment

Jöjj új év, s véled jöjjön a csalfa remény, hogy mindazt, mit az Ó megtagadott, te majd elhozod.

Hitesd, hogy jobb s erősb leszel, mint voltál, szembeszállsz sorssal és világgal ha kell.

Hitesd, hogy mindaz, mit az idő villanásában elveszni véltem, elérhet még és valóvá lehet.

Hozz új esélyt, új reményt, új életet. Vagy ha nem, hát erőt, mellyel mindezeket elérhetem.

(Mindíg ez van, ha Shakespeare-t hallok, látok, vagy olvasok :-/ )

2008. december 15., hétfő

» Munk

21:07 | írta: Tenuki | Day by day | még nincsenek kommentek

A mai nap tapasztalata: Nettó 10,25, bruttó 11 óra munka gond nélkül képes szivacsos állagúvá változtatni az agyamat.

:punny:

2008. december 9., kedd

» Biztonsági öv és a fekete lyuk

22:41 | írta: Tenuki | LÉERS | még nincsenek kommentek

A tesóm a minap talált egy képet a http://snaps.lumra.com/-on. A kép egy kutyát ábrázolt, amint épp félig be van csúszva egy autó hátsó ülésébe, az ülés és a háttámla közé (próbáltam, de nem találtam meg a képet :-/ ).

Ezzel a képpel kapcsolatban némi vitába keveredtün, miszerint a biztonsági öv megvédi-e az embert attól, hogy a túl nagy gyorsulás hatására becsússzon az ülés alá. Illetve egy négypontos biztonsági öv megvédi-e az embert.

Ugyebár ahhoz, hogy az ember becsússzon az ülésbe, szükséges, hogy a törzse némileg előre mozduljon. Ezt viszont megakadályozza a biztonsági öv. Igen ám, de a gyorsulás során az ember belepréselődik az ülésbe, ami némileg nagyobb mozgásteret biztosít a számára. Ez a mozgástér a gyorsulás mértékével egyenesen arányos. Tehát ha az autó rövid időn belül közel fénysebességre gyorsul, akkor emberünknek akár elég sok mozgástere lehet, hogy becsússzon az ülésbe.

Viszont a fénysebességgel van némi gond: egyrészt előfordulhat, hogy a gyorsulás túl nagy, és az emberünk atomjai a tehetetlenség miatt átesnek az ülés atomjai között, és az emberünk - legalábbis ami marad belőle - az egyhelyben marad. Így sajnos nem tud a háttámla és az ülés résébe kerülni. A másik eset, ha nem olyan nagy a tehetlensége, és megmarad az autón belül. Viszont a belső szerveknek is van tehetetlensége. Emiatt emberünk a gyorsulás hatására szolídan cseppfolyósodik, így képes bejutni az ülésbe. Legalábbis, ha van gravitáció. Ami a földön kicsit necces, mert túl hamar eltávolodik a fénysebességgel haladó autó. De például egy fekete lyuk közelében már megvan az esély rá. Az autó felgyorsul, emberünk cseppfolyósodik, így az öv nem akadály, majd a fekete lyuk gravitációjának hatására befolyik az ülés résébe.

A harmadik lehetőség, hogy az autó és az ember fénysebesség közelében hullámformává alakul. Ebben az állapotban viszont elveszítjük a koordináta rendszerünket, és nem igazán lehet megmondani, hogy hol is van az ülés. Ha az emberünk hullámai egyenletes eloszlást vesznek föl az autó hullámai között, akkor bizonyára olyan helyre is eljutnak, ahol az ülés résének hullámai vannak, így emberünk be tud "csúszni" az ülésbe. A biztonsági öv itt szinten nem játszik szerepet.

Szóval vigyázzunk, mert egy fénysebességre gyorsuló autóban nem biztos, hogy megvéd minket a biztonsági öv attól, hogy az ülésbe csússzunk!

Update: Megvan a kép.

2008. december 8., hétfő

» Voga-Turnovszky

20:00 | írta: Tenuki | még nincsenek kommentek

Régi, de szenzációs. Voga (igen, a Bumerángból) és Turnovszky. Kicsit mint a Mirigy, de előttük jópár évvel követték el a műveiket.

Mondd meg kedves népszabadság!

Ping a pong!

A legjobbat sajnos nem lehet beágyazi, úgyhogy csak link:

Popparódiák '88

Persze lehet tovább válogatni, egy egész sorozat van fenn tőlük a túbon.

2008. december 6., szombat

» The Night Santa Went Crazy

8:00 | írta: Tenuki | még nincsenek kommentek

Bulldog Szent Miklós Napot!

2008. december 5., péntek

» Hal-o-gatás

20:23 | írta: Tenuki | Gondolat | 3 komment

(kellett leírnom, hogy nincs kedvem írni: máris találtam valamit, amit érdemes megosztani :D Murphy rulz :D )

Kátya és Sesam is írt bejegyzést a halogatásról, illetve a "majd holnap" ördögi köréről. A felvetés jogos. Megnéztem, pont 30 dolog van feírva a teendőim listájára. A dolgok nagy részét már jó két hónapja halogatom. Hétfőn, aztán kedden, majd ma is meg akartam csinálni a korábban már emlegetett edzésprogramomat. De most már késő van, úgyhogy "Majd holnap". (persze akkor sem fogom megcsináni, mert más elfoglaltságom van... :-/ ).

Van valahol egy energia mindenkiben, ami arra szolgál, hogy az ember megtegye azt, amit eltervez. Egyesekben ez sok, másokban kevés. Ennek az energiának a legnagyobb ellenfele a lustaság, a megszokás és a "majd holnap". Meg az, hogy az emberek legtöbbször a kényelmesebb, kevésbé fárasztó utat választják.

Az viszont nagy kérdés, hogy hogyan, honnan termelődik ez az energia. Mert jó lenne gyúrni rá egy kicsit :)

2008. december 4., csütörtök

» Vegyesfelvágott

Mostanság láthatóan kevesebbet írok blogot. Egyrészt több munka, másrészt kevesebb lelkesedés. Nagyjából egyenlő arányban. Néha eszembe jut, hogy gyaluljam a blogot, mert igazából nem az én műfajom, akkor meg minek erőltessem. Szerencsére enni nem kér, úgyhogy még egy ideig maradhat.

Kaptunk céges mikuláscsomagot, meg volt hivatalból szervezett forraltborozás. Vasárnap meg megtudom, hogy milyen sport is az a "Squash". (Bár a jelentkezésnél azt jelöltem be, hogy "néhányszor már játszottam", de csak azért, mert nem volt olyan válasz, hogy "még csak a tévében láttam" :D ).

Szóval ennyi. Illetve nem, ennél talán több, de nem igazán van kedvem/erőm leírni.

Végezetül annyit, hogy "a víz nedves és az ég kék... meg hogy a Vérapó mindíg a helyén van. És egyre erősebb."

2008. november 29., szombat

» Got to Go

13:56 | írta: Tenuki | Day by day | még nincsenek kommentek

Majdnem két éves kihagyás után újra elmentem gót játszani. Igazából teát venni mentem, és ez is pont ott volt. Vagy fordítva.

Az is egy külön világ. Valahol versenysport. Leginkább a sakkhoz lehetne hasonlítani, bár kinézetre inkább a dámához van köze.

Meglepő módon nem felejtettem annyit, mint gondoltam. Nem mintha nyertem volna, de egész jó parti volt, amit játszottam. Némi barna oolong teával együtt határozottan kellemes volt.

Kár, hogy olyan rövid egy nap illetve egy hét. Annyi mindent jó lenne csinálni.

2008. november 24., hétfő

» Érzelmi függőség

19:23 | írta: Tenuki | Gondolat | 2 komment

A "Mi a csudát tudunk a világról?" című filmben szerepelt, hogy a legtöbb ember függ valamilyen érzelemtől. De nem csak tudatosan, hanem sejt szinten is. Folyamatosan olyan helyzetbe hozza magát, hogy átélje azt az érzelmet, amitől a sejtjei függenek.

Legyen az bosszúság, düh, izgalom, melankólia, vágy, keserűség, vidámság, önsajnálat, sikeröröm, csalódottság, bármi. Öntudatlanul is keresi ezt az érzelmet, és előállítja a helyzetet, ahol ezt érezheti. Mert a sejteknek erre van szükségük: Az érzelmek is is megjelennek kémiai anyagként a vérben, és eljutnak a sejtekhez, amelyek ezt érzékelik és hozzászoknak. Akárcsak egy droghoz.

A jó hír, hogy mint minden drogról, erről is le lehet szokni. Vagy átszokni egy másikra, egy kevésbé károsra. Mellékhatása tudatosabb élet, hosszabb élettartam, jobb életkedv és az "én" akár teljes megváltozása.

Átszokás ON :-)

2008. november 23., vasárnap

» Ízek

13:20 | írta: Tenuki | Gondolat | 2 komment

Egy 5 napja tartó gyomorrontás megmutatta, milyen ízek nélkül élni. Nem mintha nem éreznék ízeket, csupán nem ehetek belőlük. Bár igazából étvágyam sincs. Ugyanakkor hiányzik. Hiányzik az, hogy egyek egy jót, hogy különböző ízeket érezzek.

Állítólag vannak olyan emberek, akik valami miatt elvesztették a szaglásukat-ízlelésüket. Bele lehet őrülni. Hogy miért? Mert az étel, az ízek, az egyik leghétköznapibb örömforrás. Sokan csak az ízek miatt esznek, nem is azért mert éhesek. De ha valakit megfosztanak ettől...

A Ghost In the Shell: Stand Alone Compex valamelyik részében szó van arról, hogy miért is esznek a kiborgok. Bato elmondása szerint azért, mert az agyuknak szükségük van arra, hogy egyenek. A folymatra, a cselekvésre, tudatra. Nem a testüknek van rá szükségük, hisz az robot, hanem a szellemüknek.

Eszünk, hogy éljünk. Vagy élünk, hogy együnk?

2008. november 18., kedd

» Céges est

21:29 | írta: Tenuki | Gondolat | még nincsenek kommentek

Van a céges rendezvényeknek valami külön hangulata. Csomó öltönyös ember összejön, hogy a formaságokat megtartva az irodán kívül találkozzon. Pincérek italokkal, svédasztal, dísz evőeszközök. Mindenki visszafogottan elegáns és mértéktartó.

Valahol távol ez is olyan, mint a réges-régen megálmodott estély egy palotában. Persze erről is kiderül, hogy csak cukormáz az egész, de olyanfajta, ami képes lemoshatatlanul az emberre ragadni.

2008. november 15., szombat

» A teljesítménytúrázás Murphy-törvényei

19:15 | írta: Tenuki | Túra | 1 komment

A teljesítménytúrázás Murphy-törvényei, 3 túra alapján:

Alaptételek:

1., Az itiner (a túratársaság által adott térkép) pontatlan.

2., A túristatérkép megbízhatatlan.

3. A valóság néha megbízhatatlan.

A tételek 1. folyománya:

- Az ember bármikor kerülhet olyan helyzetben, hogy a három forrás nem esik egyben. (Például a térkép egyfajta utat jelöl, az itiner egy másikat, a valóságban pedig egy harmadik jelzés található.)

A tételek 2. folyománya:

- Az egyetlen megbízható forrás a vakszerencse.

A tételek 3. folyománya:

- A térképeken jelzett távolságok gyakran nem egyeznek meg a valódi távolságokkal.

- A folyomány folyománya: A megtett kilóméterek száma bármikor lehet 20 %-kal több, mint a kiírt távolság.

A Folyományok folyományainak folyománya:

- Hiába vagy akár 1 órával a szintidő előtt, bármikor megtörténhet, hogy fél óra hátrányba kerülsz.

Végkövetkeztetés:

Az amúgy pontosan megtervezett túra alapvetően kiszámíthatatlan, mind útvonal, mind távolság tekintetében.

2008. november 14., péntek

» 100

21:00 | írta: Tenuki | Meta-blog | még nincsenek kommentek

Ezt is megértem: 100. bejegyzés.

Nem feltétlenül hittem volna, hogy eljut idáig ez a blog. Volt rá esély, hogy menet közben elhal. Persze messze nem annyira élő, mint terveztem, de jobb bőrben van, mint számítottam rá :)

Írhatnék mindenféle statisztikákat, de minek. Helyette némi zene, avagy éljen a multimédia:

Gary Jules - Mad World

2008. november 11., kedd

» Hová tűnik a fehér, amikor elolvad a hó?

20:45 | írta: Tenuki | LÉERS | még nincsenek kommentek

Régi-régi kérdés, mely időnként feltűnik bizonyos körökben. Főleg télen, illetve tél végén aktuális: Hová tűnik az a sok fehér, amikor elolvad a hó?

A válasz megtalálásában egy kalandos úton hozzám került gémkapcsos könyv volt segítségemre, melyet egy ismeretlen szerző vetett papírra.

A fehér eltűnésének kérdéskörébe szervesen beletartozik az is, hogy honnan jön a fehér. Ha valamiről tudjuk, hogy honnan jön, arról azt is könnyebb megmondani, hogy hová megy. Persze azt mindenki tudja, hogy a fehér a felhőkből jön. De hogy kerül a felhőkbe? A mai tudósok mindenféle párolgással meg csapadékképződéssel magyarázzák a dolgot, ami magyarázatnak jó, de ugyanúgy távol áll az igazságtól, mint az állítás, hogy a kibelezett egér nem tud repülni, de erről majd máskor.

A fehér - ebben véletlenül igazuk van a tudósoknak - az összes szín egyvelege. Tehát ahol az összes szín megtalálható, ott van fehér. Ennél fogva a felhőkben, és ezen keresztül a hóban is, megvan az összes szín. A kérdés azonban marad, hogy hogyan kerülnek oda? A válasz pedig egyszerű: oda mennek nyaralni. Illetve telelni. És hogy még pontosabbak legyünk, akkor nem oda mennek, hanem azon keresztül.

Az emberek azt hiszik, hogy ők találták fel a légitársaságokat és az utazási irodákat. Pedig mekkorát tévednek. Ugyanis a Felhő Inc. már réges régen szállítja a pihenni vágyó színeket, mindezt a legjobb kilátással és olyan szervezettséggel, hogy a világ összes számítógépe még előrejelezni sem tudja 3 napnál tovább, nemhogy megszervezni és koordinálni.

Persze felmerül a kérdés: miért és hova mennek telelni a színek? Nos, mint mindennek, a színeknek is jár a szabadság. Ha valaki jó megfigyelő, észrevehette, hogy télen sokkal fakóbbak a színek, minden tompább. Persze, mert ilyenkor mennek nyaralni a színek, és csak egy részük marad a helyén. Egy átdolgozott év után a tehetősebb színek elmennek kikapcsolódni. Sajnos elég sokan vannak, milliónyi helyről és árnyalatban érkeznek. Így a Felhő Inc. kidolgozott egy rendszert, hogy hatékonyan tudja szállítani őket. Ezek lettek a hópelyhek. Az optimálás helykihasználtság érdekében a lehető legtöbb színt belezsúfolták a hópelyhekbe, amelyek így fehérek lettek. Néhányan ugyan panaszkodnak, hogy nem mutogathatják ilyenkor magukat, de az egyébként is rémesen hosszú várakozási idő hamar lecsendesíti őket, mikor sor kerül rájuk.

Mostmár tehát azt tudjuk, hogy honnan jönnek a színek - ugyebár mindenhonnan: a fákról, a falakról, a plakátokról, a sziklákról, a növényekről, az autókról, mindenről, sőt, néha még az emberekről is, amibe még belegondolni is rémes.

A színek, ha egyszer felkerültek a felhőkbe, onnan egy ejtőernyős ugrással érkeznek meg az általuk kiválasztott területre. Még nem említettem, hogy a színek szeretik az extrém sportokat. (ugyebár a legextrémebb helyeken is találunk színeket. Valahogy eljutottak oda jóval az emberek előtt). Tehát egy több kilóméteres zuhanás után megérkeznek a talajra, ahol - ha szerencséjük van, és elég hideg az idő - akkor elkezdhetnek pihenni, mulatni, miegymás. Hogy milyen banzájok szoktak ott lenni, ha az embereknek fogalmuk lenne arról, hogy mi folyik a lábuk alatt.... hajjajj...

Persze a színek nem maradnak egy helyben. Elterjedt rendszere van a helycseréknek, csupán az az alapelv, hogy egy hasonló színnel kell cserélniük, hogy a teljes kihasználtság - és a fehér szín - megmaradjon. Számos kikapcsolódási lehetőség vár a színekre a hópelyhekben. A sztenderd teljes wellness állátáson túl például sokan próbálnak meg ágakra települni, és lehúzni az ágakat. Vagy az arra járókat meglovagolni, netán kigáncsolni, és úgy rájukragadni. Néhányan tovább mennek, és műrepülésbe kezdenek, vagy akár repülőversenybe is - az emberek ezt ismerik hófúvás néven. És persze ott van a legnagyobb műsorszám, minden szín kedvence, a tömeges hegyrőlfutás, közismertebb nevén a lavina.

Minden móka ellenére sajnos a szabadságuk nekik sem tart örökké, így idővel vissza kénytelenek térni a helyükre. Némelyek előbb, mások később, de tavasszal minden szín visszatér a munkájához, és eltűnik a fehér. Pontosan oda, ahonnan jött.

Legközelebb tehát, amikor hóesést látunk, gondoljunk arra, hogy a színeknek most van a szabadságuk, és ne átkozzuk a hóesést, hiszen nekik is jár a pihenést. (illetve gondoljunk csak bele, milyen lenne a mi nyaralásunk, ha ők is ugyanakkor mennének el pihenni: Szürke strandok , szürke homok, szürke tenger... minden tengerpart úgy nézne ki, mint egy sóteknő, szükre fák és virágok... szörnyű).

2008. november 10., hétfő

» Természet törvényei :): 17:00 | írta: Tenuki | LÉERS | Idézet | 1 komment; Természeten s törvényein az éj sötétje ült.
Isten szólt: - Legyen Newton! - s mindenre fény derült.

De nem soká. Az ördög jő s kiált:
- Fiat, Einstein! - s a káosz helyreállt.
John Collings Squire

2008. november 9., vasárnap

» Túra, forraltbor, tervek

17:10 | írta: Tenuki | Túra | még nincsenek kommentek

Nincs is jobb egy kissé hűvös, szép novemberi napon, mint nekivágni például a budai hegyeknek, túrázni egy jót a természetben, forralt bort iszogatni, és terveket szőni.

Például a Balaton körbebiciklizéséről és az El Camino-ról.

2008. november 4., kedd

» Komoly zene

22:53 | írta: Tenuki | Gondolat | még nincsenek kommentek

Úgy alakult, hogy eljutottam egy, a Corvinus egyetemen tartott komolyzenei előadásra. Határozottan jó volt. Időnként nagyon tudom szeretni a komolyzenét, bár erősen hangulatfüggő.

Minden zene valahol mélyen érzelmeket, hangulatokat sugáros. Ráadásul sokkal könnyebben és erősebben, mint például egy film, egy kép vagy egy könyv. A komolyzenében mindez valahogy erőteljesebben jelenik meg, mint a populáris műfajokban.

Csak hallgatom, és máris valahol egészen máshol járok :)

2008. november 2., vasárnap

» "How would you feel about life if Death was your older sister?"

13:25 | írta: Tenuki | Ajánló | még nincsenek kommentek

A Sandman című képregény egyik részének végén hangzik el ez a kérdés. Főhősünk, az álmok ura, kinek egyik idősebb testvére, Halál. Aki történetesen nő, ráadásul rokker beütéssel, fekete ruhában, fekete hajjal és egy ankh-al a nyakában jelenik meg :)

Egy Neil Gaimannal készült interjúban hallottam, hogy a képregény megjelenése után ezrével kapta a leveleket, amiben arról írnak az emberek, hogy mennyre segített nekik a Halál ilyen módu ábrázolása abban, hogy feldolgozzák ismerőseik, szeretteik elvesztését.

A képregényben szintén felmerül a kérdés, amivel jómagam is foglalkoztam már: Miért félünk a Haláltól? Miért nem tudjuk úgy elfogadni, mint az élet részét?

Ismét egy olyan momentum, ami miatt érdemes elolvasni ;-)

2008. október 28., kedd

» Olvasás

23:26 | írta: Tenuki | Gondolat | Ajánló | még nincsenek kommentek

Alapvetően szeretek olvasni. Az olvasási szokásaimat viszont nem szeretem.

Utálok félbehagyni egy könyvet. A félbehagyásba az is beletartozik, hogy bármilyen okból letegyem. Nem szeretem, amikor a könyv valóságából vissza kell térnem ebbe a valóságba, akármi miatt.

Éppen ezért a legtöbb könyv nálam egy, maximum két napig tart, hossztól függően (illetve mivel napi 10-12-14 óra olvasásba azért eléggé el tud fáradni a szemem). De akkor sem szívesen teszem le a könyvet.

Emiatt ritkán állok neki olvasni. Mert ahhoz idő kell, méghozzá sok. Másrészt mert olvasás után még napokig jár az agyam a történeten. Újrajátszom fejben az eseményeket, a történetet, elemezgetek bizonyos dolgokat, de szigorúan csak a könyv világán belül, stb.

A mai nap kiolvastam a Sosehol című Neil Gaiman regényt. A nagyobb részét együltő helyemben.

Tenuki